KÖZÖSALAPON

Nagy előnye a hazai közösségi alapítványi mozgalom kései indulásának, hogy sokat tanulhatunk visegrádi partnereinktől. Most adománygyűjtő, igényfelmérő praktikákat és két stratégiai hozzáállást ismertetünk.

Nem kell a fővárosban élni ahhoz, hogy a visegrádi országok közösségi alapítványainak negyedszázados tudását, tapasztalatait hasznosítani lehessen – ez a legfontosabb üzenete „A változás alulról jön - a közösségi alapítványok szerepe a civil társadalom épülésében az elmúlt 25 évben” címet viselő projektnek, amely a lengyel Akadémia a Filantrópia Fejlesztéséért szervezésében valósult meg az elmúlt évben.

És valóban: vaskos és érdekes kiadvány született a visegrádi országokban működő közösségi alapítványok jó gyakorlatairól, helyi társadalomformáló hatásukról, adománygyűjtési újításaikról. Most két részben közzétesszük a Magyarországon is megfontolásra érdemes tapasztalatokat, sikertörténeteket, amelyeket nemcsak a közösségi alapítványoknak, de a civil szektor működése, fenntarthatósága iránt érdeklődők számára is tanulságos olvasmánynak gondolunk. Ezután az egész kiadványt közöljük – angolul.

Mire van tényleg szüksége a közösségnek?

Miért pont ezt a programot támogatja a közösségi alapítvány? - kérdezték egyre többször Ústí nad Labemben a helyi közösségi alapítvány munkatársait, akik egyre inkább teljes körű választ kívántak adni az érdeklődőknek. Annál is inkább, mert a közösségi alapítvány egyik legfőbb szaktudása, megbízhatóságának egyik kulcsa pont a helyi társadalmi viszonyok mély ismerete.

A nemzetközi gyakorlat kiváló választ kínál a kérdésre, ez pedig a Kanadából elterjedt Vital Signs nevű eljárás, amely a lehetőségekhez képest teljes körűen, statisztikai és empirikus módszerekkel felméri az adott település helyzetét és igényeit (a módszert terveink szerint részletesen ismerteti majd a KözössALAPON program). A gond az eljárással az, hogy rendkívül erőforrás-igényes, ráadásul a folyamatokat akkor lehet értelmezni igazán, ha rendszeresen megismétlik. Ústí nad Labemben ezért egyszerűbb, olcsóbb, de hiteles metódusra volt szükség.

„100 probléma – 100 lehetőség az Ústí nad Labemi régióban” elnevezéssel interjú-sorozatot indítottak – ez lett a megoldás. Valóban 100, a helyi közösségben meghatározónak tartott emberrel készítettek azonos struktúrában egyórás interjúkat, amelyekben a megkérdezettek személyes véleményére koncentráltak. Arra voltak kíváncsiak, hogy a beszélgetőtárs személyesen mivel a leginkább elégedetlen a környezetében, mi jelenthet megoldást a problémákra, mi fontos neki leginkább. A beszélgetések jó alkalmat teremtettek annak bemutatására, hogy a közösségi alapítvány miként képes együttműködést generálni a helyi társadalom különféle szereplői között.

A beszélgetések nyomán a közösségi alapítvány hét kiemelten fontos problémakört azonosított, és ezekhez illesztette – vagyis érdemben átalakította – korábbi adományozási gyakorlatát. Az interjú-sorozat közelebb hozta a közösségi alapítványt a helyi véleményformálókhoz, és valós, mély tudást adott az alapítványnak a helyi társadalom állapotáról, igényeiről.

A közösségi alapítvány munkatársai, néhány szakértő és önkéntes segítségével egy év alatt végezték el a munkát, amelyhez – tapasztalataik szerint – jól összeállított, személyes kérdéssor és a kérdező nyitottsága szükséges leginkább.

Szoros kötelékben a helyi nagy céggel

Személyes szál hozta össze a nyitrai közösségi alapítvány kurátorát a városban nagyvállalatnak számító BRAMAC tetőcserépgyár vezető munkatársával. A kávézás tartós együttműködésbe fordult: a cég úgy döntött, hogy társadalmi felelősségvállalásra szánt pénzét helyben, a közösségi alapítvány segítségével költi el.

A sokéves együttműködésre visszatekintve – a közösségi alapítványnak köszönhetően -- a cég számos előnyt élvezett a konstrukcióban: a pénzügyi átláthatóságot, az adományozás adminisztrációs terheinek átadását és a támogatott terület kiválasztásnak lehetőségét. Mindezeket természetesen tetézte a támogatásokkal járó imázsépítés.

A BRAMAC 2003. és 2014. között összesen 93 ezer euróval 154 projektet támogatott – ifjúsági, szociális és kulturális területen. Bár a gazdasági válság érdemben visszavetette a cég termelését, a vezetés mindvégig kitartott az együttműködés mellett, sőt úgy határoztak, hogy alaptőkét is felhalmoznak elkülönített alapjukban a jövő generációk érdekében.

Elkülönített alapokat egyébként nemcsak vállalatok, de magánszemélyek is létre szoktak hozni a közösségi alapítványon belül egy általuk fontosnak tartott ügy támogatására: a lengyel Biłgoraj közösségi alapítványa például több mint 30 alapot kezel. Van közöttük ösztöndíj-programot finanszírozó, egészséges életmódot népszerűsítő, és a japán kultúrát terjesztő alap is. Az elkülönített alap egyik speciális fajtája az emlékalap: ezek lényegében élő emlékművek, amelyek az elhunyt szellemiségének továbbélését szolgálják (ilyen, bár nem így hívják például Magyarországon az oknyomozó újságírást támogató Göbölyös Soma Alapítvány).

A közösségi alapítvány, mint szervezőerő

A szlovákiai Modrában új koncepció mentén, a helyi társadalom teljes körű összefogásával új játszótér és szabadidőpark épült; a többéves folyamat katalizátora a helyi közösségi alapítvány volt.

A folyamat kulturális paradigmaváltással indult: a lepusztult játszótér feletti panaszkodást felváltotta a cselekvés lehetőségének felismerése. A város egyik emblematikus terének megújítási folyamatát a REVIA, a helyi közösségi alapítvány fogta össze, így az új közösségi tér megtervezésében és kivitelezésében részt vett az önkormányzat, a katolikus egyházközség, több helyi iskola, üzletemberek és számos önkéntes. A REVIA pénzügyileg is felügyelte a projektet, és számos adománygyűjtő eseményt szervezett, önkénteseket toborzott és koordinált. A közösségi tér újjáépítése 4 év alatt összesen 15 ezer órányi önkéntes munka segítségével valósult meg.

A projekt újszerűségét az adta, hogy a közösségi alapítvány részvétele számos olyan erőforrás bevonását is lehetővé tette, amelyek más „felállásban” nem jelentek volna meg.

Eközben a közösségi tér újjáépítése a közösségi alapítvány számos célját szolgálta egyszerre: hatékony együttműködést teremtett a helyi társadalom szereplői között, népszerűsítette az önkéntességet és a társadalmi felelősségvállalást, és legelsősorban elhitette, hogy lehet saját erőből változtatni.

Kulcsfeladat az alaptőke-gyűjtés

Minden alapítványnak stratégiai kulcsfeladata, hogy gyűjtsön saját alaptőkéjére már a kezdetektől: az alaptőke ugyanis a biztonságos működés sarokköve, a függetlenség záloga, a közösség bizalmának jele, és segítségével lehet hosszú távú programokat indítani. Ráadásul a klasszikus amerikai modell szerint az alapítványok alaptőkéjük hozamából adományoznak, működnek, sőt jó esetben a hozamból az alaptőke növelésére is jut.

Térségünkben alaptőkére gyűjteni az egyik legnehezebb feladat, mert az adományozók inkább hasznosulni látnák pénzüket, nem pedig egy bankban „parkoltatnák” azt. Ettől függetlenül el kell kezdeni: a jó gyakorlatok sorában idézett amerikai szakértő szerint az alaptőke-gyűjtés lehetetlenségét indokló gondolatsorok puszta magyarázkodásnak tekintendők; az említett Peter Hero a '90-es évek elején ki is rakott 1 dollárt az asztalra, és azt mondta az Ústi nad Labem-i közösségi alapítván vezetőjének: „most kezdtétek el az alaptőke-gyűjtést”.

Térségünkben már elfogadott az alaptőke-építés fontossága, és több bevállt gyakorlat is követhető. Például a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány lehetőséget ad adományozóinak, hogy közvetlenül az alaptőkét gyarapítsák; két adományozó így támogatja a szervezetet, valamint meghatározott képlet szerint évente növeli alaptőkéjét. Ennek köszönhetőn 4 év alatt 100 ezer forintről közel 800 ezerre nőtt az alaptőkéje.

Hosszú idő szisztematikus munkája nyomán Ústi nad Labemben az alapítvány alaptőkéje több mint félmilliárd forint, Besztercebányán több mint 200 millió forint, Székelyudvarhelyen pedig 56 millió forint.