KÖZÖSALAPON

Minden alapítvány saját közösségében dolgozik, és munkájukat kis lépéseknek tekintik a nagyobb, társadalmi szintű változások felé – ez volt a Romániai Közösségi Alapítványok Konferenciájának legfontosabb üzenete számomra.

Negyedik alkalommal rendezték meg a Romániai Közösségi Alapítványok Konferenciáját, ezúttal Nagyszebenben. A program két részből állt, az első nap, november 5-én Nagyszebennel és az ottani Közösségi Alapítvánnyal ismerkedhettünk meg, majd a konferencia november 6-7-én zajlott az Ibis Hotelben. Magyarországról öten vettünk részt a programon, négyen a szervezőcsoportokból, valamint jómagam a KözösALAPON program részéről.

Általános tapasztalatunk volt, hogy nagyon jól szervezett eseménynek lehettünk részesei, a konferenciának, az azt szervező és a résztvevő szervezeteknek egyaránt professzionális kisugárzása igazán jó érzéssel töltött el bennünket. Amellett, hogy megadta a rendezvény komolyságát, reményteli képet festett fel magyarországi viszonylatban is. Ehhez tudni kell, hogy Romániában 2008-ban jegyezték be az első két közösségi alapítványt, majd az ottani országos támogató program hatására évről évre növekedett a működő alapítványok száma. 2014-re számuk 12-re nőtt, mely idén további néggyel gyarapodott. A konferencián tapasztaltak megerősítettek bennünket abban, hogy a számbeli gyarapodás mellett az elmúlt 7 évben a romániai közösségi alapítványok remek színvonalat is értek el.

Nagyon inspiráló volt számomra azt látni, mennyire áthatja a közösségi alapítványi mozgalmukat a lelkesedés, az elkötelezettség és a „változtatni akarás” attitűdje. Ciprian Ciocan, a Nagyszebeni Közösségi Alapítvány igazgatója a „slow revolution” (lassú forradalom) kifejezést használta a közösségi alapítványi mozgalom lényegének és hatásának körvonalazásakor. Véleményem szerint ez kitűnően érzékelteti hozzáállásukat saját szerepükhöz. Mindannyian saját közösségükben tevékenykednek, közvetlen hatásuk ott érhető tetten, de mindezt kis lépéseknek tekintik a nagyobb, társadalmi szintű változásokhoz. Részei és részesei valaminek, amitől változást várnak. És ezt a potenciált, valamint perspektívát nem csak ők látják magukban, hanem támogatóik is, melyet legjobban az Ernst&Young marketing igazgatója hangsúlyozott előadásában.

A három nap alatt több támogatott projekttel ismerkedhettünk meg különböző közösségi alapítványok gyakorlatából. A továbbiakban az ezekből levont tanulságokat és megfigyeléseket próbáltam összefoglalni.

Félmaraton

Több alapítványnál hallottunk sportrendezvény (futóverseny, úszóverseny) keretében történő támogatásgyűjtésről. Ami ezzel kapcsolatban különösen megfogott, hogy Nagyszebenben az alakulás első évében rendeztek félmaratont, és a befolyt összegből 21 projektet tudtak támogatni. A projekteteket előre kiválasztják, és minden futónak kell egy projektet választania, amelyikért fut. A futók maguk keresnek támogatókat az általuk választott projektnek. Ahány leírást olvastam, vagy beszéltem emberekkel a futásról, mindenhol azt emelték ki, hogy milyen nagyszerű élmény ez mindenkinek, és milyen sok embert megmozgat a szó átvitt értelmében is.

Csoportok, ötletek felkarolása

Nem tudom megmondani, mennyire általános, és mekkora részt foglal el a teljes támogatásosztásból, de több alapítványnál felbukkant, hogy nem kimondottan az alapokban már összegyűjtött pénzből osztanak támogatást, hanem felkarolnak csoportokat, ötleteket, ügyeket. „Nem projekteket, embereket támogatunk” - mondta egyikük. Ezt a gondolatot remekül ültetik a gyakorlatba azzal a magatartással, hogy gyakran segítenek az ötletek kiérlelésében, projektté formálásában is.

Az egyes projektekben különböző szerepeket vállalnak a közösségi alapítványok. Valahol a csoport képessé tétele, kapacitásépítése, majd pénzügyi támogatása hangsúlyos (és célzottan nekik gyűjtenek). Van, amikor az ügy van a középpontban és ahhoz keresik az embereket, megoldási alternatívákat. Beszélgetéseket szerveznek, meghívnak embereket és a megfelelő ponton pénzügyi erőforrásokat biztosítanak. Volt olyan projekt, ahol szinte technikai (ám így is fontos) szerepe volt az alapítványnak. Kitűnő példa erre a Kolozsváron megvalósított részvételi költségvetés. A kezdeményezés az alapítványtól függetlenül indult, azonban kellett egy partner, aki jól tudja intézni a pénzek kezelését és emberközelibb, barátságosabb partner a támogatottak számára, mint az önkormányzat. Ezen felül az előfinanszírozást (hitel felhasználásával) is az alapítvány tudta megoldani, majd a támogatott projektek koordinálását, ellenőrzését szintén a KA végezte (végzi).

Szóval változatos módon jelennek meg a közösségi alapítványok a megvalósuló projektekben. Volt néhány összetettebb program, ezekben általában a közösségi alapítvány mellett további partnerek is vannak. Ahogy én érzékeltem, a további partnerek bevonásában szintén segítenek az alapítványok. Ez már csak feltételezés, de arra következtetek, hogy ezek az alapítványok jól ismerik a saját határaikat és erősségeiket, tudják mit vállalhatnak ők, és miben kell további segítséget kérnie az adott programnak (nem akarnak mindent ők megoldani).

Budapest
2015. november 11.

Komáromi Mátyás