„Döbbenetes gyerekek, és működik!”
Visszatért tanulmányútjáról, majd irodánkban találkozott a minap a KözösALAPON programmal együttműködő valamennyi szervezőcsoport. Saját szemükkel látták, hogy a régiós közösségi alapítványok nagyok, szépek, komoly társadalmi hatással bírnak.
Röviden: magasztos célokért dolgoznak és a helyi közéletben megkerülhetetlenek.
A tanulmányutakat követő budapesti találkozó célja a tapasztalatcsere volt; mivel mindenki számos benyomással, pozitív érzelmekkel és sok, otthon is alkalmazható jó gyakorlattal tért haza, a diskurzus hosszú volt, lendületes, sőt érdekfeszítő.
Úgy látjuk, hogy programunk résztvevői érzelmileg még elkötelezettebbé váltak, és (jóleső melegséggel) örömmel tapasztaltuk, hogy a (párbeszéd) a közösségialapítvány-építés (olyan) alapkérdéseit feszegették. (, melyekről mi is hónapokat beszélgettünk, vitatkoztunk.)
Álljon itt példaként néhány. Erőskezű vezető, vagy demokratikus döntéshozó testület vezesse-e a közösségi alapítványt? Miként kezdjük el az építkezést: először pénz kell, vagy kapcsolati tőke? Mi a fontosabb az építkezés során: a pénz vagy a hitelesség? Fel kell-e mérni az adott város, régió igényeit, vagy a szervezőknek saját igényeikből kell-e kiindulniuk? Mi garantálja, hogy a közösségi alapítvány független maradjon úgy anyagilag, mind politikailag?
A kérdéseken túl a válaszok is sorjáztak, amelyek szerencsére sokszínűek voltak: minden csoport habitusa és helyi sajátosságai szerint reagált a felvetésekre.
A tanulmányutak legfontosabb konklúziója ezzel együtt azonos volt, amit így összegezhetünk az egyik résztvevő szavaival: „Döbbenetes gyerekek, és működik!”.
