Hogy jobbít a közösségi alapítvány?
Mivel tud adni igazán a közösségi alapítvány? Milyen programmal érdemes indulni? Hogy változtat a közösség kultúráján az adománygyűjtés?
Számos jó tanácsot kaphattak a közösségialapítvány-építést tervezők a „Közösségi alapítványok 20 éve a V4 országokban” című konferencián. Beszámolónk második részében a különböző szekcióüléseken elhangzottakból szemezgetünk, elsősorban számukra.
Az adománygyűjtés és adományosztás jobban mozgatja a helyi társadalmi erőforrásokat, mintha magunk csinálnánk programokat; számos társadalmi réteget elérünk, és a modell szavatolja, hogy mindenki azt a munkát végzi, amihez a legjobban ért – mondta Simona Serban, a kolozsvári közösségi alapítvány vezetője. Azt tanácsolta az induló alapítványoknak, hogy diákok önkéntes munkájára alapozó programokkal kezdjenek: ez a családokon keresztül gyorsan növeli az alapítvány ismertségét, és közel visz a lehetséges adományozói körhöz.
A külső támogatás és a helyben gyűjtött adományok hatásairól szólt Lubica Lachka, a nyitrai közösségi alapítvány igazgatója. A külső finanszírozás általában tudással társul, míg helyi adománygyűjtéskor mi tanítjuk az embereket az őket érintő ügyek kezelésére és jótékonykodásra – mondta.
Jiri Barta, a cseh VIA Alapítvány vezetője a bizalom legmagasabb fokáról beszélt. Úgy vélte, a közösségi alapítvány egyik legfontosabb feladata a bizalomépítés a helyi társadalomban. Amikor pedig valaki az alapítvány alaptőkéje számára jótékonykodik (vagyis nem konkrét ügyre ad pénzt, hanem csaknem szabad felhasználásra), akkor a legmagasabb szintű bizalmat tanúsítja az intézmény iránt. Ha egy közösségi alapítvány 20 évig nem gyűjt alaptőkére, akkor – bizalom hiányában - megszűnik.
Beszámolónk első részében arról olvashatott, hogy miért torpant meg a közösségi alapítványok fejlődési üteme az elmúlt tíz évben. A következő – utolsó – részben bemutatjuk a szektor méreteit a V4 országokban, Nyugat Európában és az Egyesült Államokban.
