Jó dolog vagy katasztrófa? - Magyarország és az automatizáció
Akár kétmillió munkahely is megszűnhet a következő bő tíz évben Magyarországon. Az emberi munka nélkül folyó termelés nem feltétlenül hoz jólétet: az elmúlt 40 évben a munka alkuereje a tőkével szemben folyamatosan romlott. A kormány újra-iparosítási és oktatáspolitikája vélhetően tévút: egyik sem szolgálja a nagy technológiai váltásra való felkészülést. A negyedik ipari forradalomról és következményeiről Kis Miklós újságíró beszélt a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Megérteni Magyarországot című konferenciáján.
A negyedik ipar forradalom középpontjában a mesterséges intelligencia áll, ez teszi lehetővé az automatizációt, aminek hatása a munkaerőpiacra és az egész társadalomra őrületes. Rengeteg munkahely meg fog szűnni a világon és Magyarországon – a nagy kérdés az, hogy pontosan mennyi és milyen ütemben – kezdte a Negyedik ipari forradalom és mi – Magyarország lehetséges jövői című előadását Kis Miklós újságíró, elemző.
Sokféle válasz van. Kezdjük a pénzügyminiszterrel: Varga Mihály azt mondta, hogy 350-400 ezer munkahely szűnik meg a digitalizáció miatt. A hivatalban lévő pénzügyminiszterről azt szokták mondani, hogy optimista, ehhez képest ez nagy számnak tűnik, bár igazából ez a legkisebb. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Vállalkozáskutató Intézetének tanulmánya szerint 513 433 fő munkáját lehet automatizálni a technika 2016-os állása szerint - akkor készült a tanulmány; fontos részlet, hogy a kutatók nem számoltak a technológia fejlődésével. Egy friss, idén májusban publikált McKinsey-jelentés szerint a mostani technológiai szinten a munkaórák 49 százaléka lenne automatizálható. Természetesen ez nem feltétlenül éri meg hirtelen meglépni a cégek tulajdonosainak, különösen a magyar munkabérek mellett, de az arány azt jelentené, hogy 2,2 millió munkahely szűnne meg. A cég elemzői 2030-ig tartó forgatókönyveket is felvázoltak: a gyors szerint a technológiai lehetőségek által megszüntethető álláshelyek mindegyike meg is szűnik 2030-ig, a lassú forgatókönyv az alacsony munkabérek miatt mindössze 44 ezer állás eltűnésével számol, míg az átlagos szerint 1 millió dolgozó veszíti el munkáját.
Mondhatjuk azt is, hogy 2,4 millió ember munkája szűnhet meg - ez a Bruegel kutatóintézet számítása, amely Magyarországon az állások 55,34 százalékának eltűnését prognosztizálja. A McKinsey és a Bruegel számításai között érdemi különbséget jelent, hogy az utóbbi intézet kutatói teljes szakmák tömeges megszűnésére számítanak, míg a McKinsey jelentése szerint csak nagyon kevés foglalkozás automatizálható teljesen - alapvetően munkaórák automatizálhatók – sorolta a valóban döbbenetes adatokat az elemző.
Egy biztos: sok munkahely meg fog szűnni, a nagy kérdés, hogy új munkahelyek keletkeznek-e. Sokan legyintenek: éltünk már meg néhány robbanásszerű technológiai fejlődést, és például keresőoptimalizáló szakemberek sem voltak 20 éve. A Világgazdasági Fórum (WEF) prognózisa szerint sokkal kevesebb munkahely születik, mint amennyit megszüntet a technológia. A friss McKinsey jelentés ezzel szemben nagyon optimista: azt mondják, hogy Magyarországon a szakmák legfeljebb 3 százalékát lehet teljes körűen automatizálni, tehát munkaórákat nyerünk, és a létrejövő új munkahelyek magasabb hozzáadott értéket jelentenek, amihez magasabb bér társul, a magasabb bérek pedig nagyobb fogyasztást, keresletet és újabb álláshelyek létrejöttét jelentik – ezért javasolják is, hogy az automatizáció legyen a lehető leggyorsabb.
Az érvelés gyenge pontja, hogy a magasabb hozzáadott értéket termelő munkahelyektől magasabb béreket várni ellentmond a legújabb történelmi tapasztalatoknak; a '70-es évek óta ez egész egyszerűen nincs így: a munkások átlagos termelékenysége azóta nő, ami nem tükröződik a reálbérében. A McKinsey-jelentés azon pontja is vitatható, hogy a foglalkozásoknak csak nagyon kis része automatizálható: a jelenlegi technológiai szint mellett például nem lehet azt mondani, hogy az összes taxis és fuvarozó elveszíti az állását, de 5-10 év múlva ez már komolyan felmerülhet. Azzal kell számolnunk, hogy teljes emberi tevékenységek kiválthatók, ráadásul nemcsak manuális munkák: például az egészségügyben az orvos sokkal könnyebben leváltható, mint a nővér, mert a rendszerbe kapcsolt orvosrobot sokkal többet tud, mint amit ember tudhat – vázolt alternatív forgatókönyveket az elemző.
Magyarország szempontjából rendkívül fontos, hogy az automatizáció nyomán a munkaerő-költség kevésbé befolyásolja azt, hogy hová megy a működő tőke, az adott vállalat hová telepíti új gyárát. Furcsa dolgok történnek, amik eddig még soha: az adidas Németországba telepítette vissza egyik gyárát, a Foxconn az Egyesült Államokba épített egyet. A példák azt mutatják, hogy nagyon erősen automatizált gyárakat lehet létrehozni, és ha a munkaerő-költség már nem annyira fontos, akkor a gyárak a felvevőpiac közelébe épülnek. Vagy felmerülhetnek más, a döntéseket befolyásoló tényezők, mint például a célország adó- vagy vámrendszere. Magyarország a folyamatban erősen érintett: mi mindenképpen ide próbáljuk csábítani a működő tőkét, de ez a modell léket kaphat, ha a munkaerő-költség egyre kevésbé releváns része a működő tőke áramlását befolyásoló döntéseknek. Ezen is gondolkodnunk kell, ha Magyarország jövőjéről gondolkodunk – mondta Kis Miklós.
Elhozza-e nekünk a bőség korát, hogy hihetetlenül sokat tudnak termelni az automaták? Véget érhet-e a szegénység? - tett fel kulcskérdéseket az előadó. Arról biztos érdemes beszélni, hogy az egyre hatékonyabban termelő munkások reálbére egyre alacsonyabb. Vitatéma, hogy a globalizáció, a termelés kiszervezése áll-e a jelenség hátterében, vagy a már megkezdődött automatizáció: az biztos, hogy a munka alkuereje a tőkével szemben egyre csökken, és az alacsony fizetések alacsony keresletet jelentenek.
Az automatizáció sokban hasonlítható a globális felmelegedéshez: olyan változások jönnek, amelyek előre láthatóak és felforgatják a társadalmat – ebből az ügyből jó dolog és katasztrófa egyaránt lehet. Ezzel szembe kell nézni, és ki kell találni, hogy a folyamatban mik Magyarország lehetőségei.
Hogyan készül a változásra Magyarország? - kérdezte Kis Miklós, majd válaszolt is. Személyes véleményem, hogy a kormány jövőképe szerint folytatódik az ipari korszak. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez mégsem teljesen igaz: egyre több erőforrást fordítunk arra, hogy az ipari termelést valamiféleképpen fenntartsuk, növeljük: a legfrissebb hír szerint például a BMW-nek 135 milliárd forintot adunk ezer munkahelyért. Magyarország gazdasági funkcióira az idei költségvetés 20 százalékát költjük, ami nagyjából 4000 milliárd forint – ennek jó részéből gyártó cégeket próbálunk idecsábítani, ezzel együtt az ipar szerepe a foglalkoztatásban egyre csökken. A kormány tehát egyre több gázt ad, de nem halad előre – vélte.
Az oktatásban a kabinet az '50-es évek szellemiségét képviseli: e szerint arra számítunk, hogy mindenkinek az lesz a szakmája, amit megtanul az iskolában, és azt egész életében művelni fogja. Valójában a reális világnézet az lenne, ha arra készülnénk, hogy milyen kulcságazatok emelkednek fel, és ezek számára legyen jól képzett munkaerő. Másrészt készüljünk a munka utáni világra, mert az óhatatlanul bekövetkezik.
Egy uniós felmérés szerint Magyarország egyike azon országoknak, ahol leginkább félnek a mesterséges intelligenciától és a robotoktól – ebben a magyar nép bölcsességét látom – mondta Kis Miklós.
Alapjövedelem, autonómia Több érdekes hozzászólás kísérte Kis Miklós előadását. Egyik vendégünk arról beszélt, hogy alapjövedelmet kellene biztosítani az embereknek azért, hogy az átalakuló világban mindenki megtalálhassa a számítását; úgy vélte, az alapjövedelem hatásait tesztelő kísérleteket sokszor leállították, mert sokaknak nem érdeke, hogy a jó eredmények kiderüljenek. Ugyanő azt mondta, hogy az automatizáció messze nem technológiai kérdés; a valódi dilemma az, hogy a technológiát hogyan használjuk fel, miként viszonyul például a negyedik ipari forradalom a globális felmelegedéshez, a fenntartható fejlődéshez – mindez pedig vastagon politikai kérdés. Egy másik hozzászóló arról beszélt, hogy a mesterséges- és az emberi intelligenciát négy dimenzióban szokták összehasonlítani. Az információ-kiterjedtségben (vagyis a kezelt információk mennyiségében) és az adatkezelés sebességében a gépek nyernek, míg az autonómia és az általánosság területén egyelőre messze le vannak maradva – autonómia alatt azt értjük, hogy a gépek csak azt csinálják, amire utasítjuk őket, általánosság alatt pedig azt, hogy a robotok működési területükön kívül eső, releváns információkat még nem tudnak kezelni. Itt ragadható meg, hogy mi az ember jelentősége: általánosan el tud vonatkoztatni, nemcsak egy dologra koncentrál a gondolkodása, képes döntéseket hozni és ennek nyomán cselekedni. Sokak szerint a gépek és az emberek közötti különbség ezeken a területeken is hamar elenyészik. |
A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány az alulról jövő, társadalmi változásokra érzékenyen reagáló közösségi kezdeményezések támogatója. Épp ezért fontosnak tartjuk, hogy több különböző nézőpontból is megértsük Magyarország meghatározó társadalmi folyamatait – azokat is, amelyek nem tartoznak az érdeklődés homlokterébe. Ezért szerveztük a Megérteni Magyarországot című konferenciánkat. Új hitel gyógyíthatja a magyar beteget című írásunkat Csepeli György előadásáról itt olvashatja, Rácz Zsuzsa gondolatit pedig a „Ruandában is befolyásosabbak a nők, mint nálunk” címűcikkből ismerheti meg. Az előadások, beszélgetések összefoglalóit folyamatosan közzé tesszük itt és az alapítvány facebook-oldalán.