Önállóság és átláthatóság a siker kulcsa
A mindenható állam mellett erős és anyagilag is független civil szervezetek épültek. Régi adományozottaink ma támogatóink, mert mindig tisztán és átláthatóan működtünk. Két gondolatot idézünk a visegrádi országok közösségi alapítványainak krakkói konferenciájáról.
„A változás alulról jön – a közösségi alapítványok szerepe a civil társadalom épülésében az elmúlt 25 évben” - ez volt a lengyel Akadémia a Filantrópia Fejlesztéséért szervezésében Krakkóban megtartott konferencia címe, amely a közösségi alapítványi mozgalom elmúlt negyedszázadának tanulságait volt hivatott levonni a visegrádi országokban. A november 12-13-án tartott konferencia mérföldkő szervezőcsoportjaink és a KözösALAPON program életében: kilenc fős magyar delegációnk megmutatta, hogy immár mi is a mozgalom részesei, teljes jogú tagjai vagyunk.
Az első este a„bölényeké” volt; Scsaurszki Tamás a KözösALAPON munkatársa nevezi így a térség közösségi alapítványi mozgalmának emblematikus tagjait; ők beszélgettek az elmúlt 25 év számukra leginkább meghatározó tanulságairól.
25 éve mindent az állam csinált. Most virágzó, független szervezetek működnek, melyek jelentős alaptőkéjüknek köszönhetően pénzügyileg is önállóak – ebben látta a negyedszázados fejlődés lényegét Irena Gadaj, a Lengyel Közösségi Alapítványok Szövetségének vezetője.
Az első támogatottaink, akiknek 15 éve segítettünk, ma adományozóink. Mindezt tiszta eszközökkel, átláthatóan épített kapcsolatainknak és programjainknak köszönhetjük – összegezte a számára meghatározó sikert Lubica Lachka, a Szlovák Közösségi Alapítványok Egyesületének elnöke.
Erős, stabil szervezeteket építettünk, amelyek nem függenek egyetlen embertől – az alapítványok karakteres vezetőjétől – és egyetlen adományozótól sem – mondta Tomas Krejci, a Cseh Köztársaság Közösségi Alapítványainak Egyesülete vezetője.
A közösségi alapítványok létezése önmagában siker; számos koncepció, kísérlet vérzett el az elmúlt 25 év során. Az időszak igazolta, hogy a közösségi alapítványi koncepció nemcsak az egyes országokra, kultúrákra formálható, de az adott időszak sajátosságaira is – értékelt Scsaurszki Tamás, a KözösALAPON program munkatársa, aki szerint az épülő magyar közösségi alapítványok egyik legkomolyabb erőforrása pont a visegrádi országok felhalmozott tapasztalata.
A visszatekintés mindezekkel együtt nem saját magunk elismerő hátbaveregetéséről szólt. A lengyel közösségi alapítványok képviselője úgy vélte, hogy a filantrópia népszerűsítéséért, az adományozás kultúrájának fejlesztéséért tehettek volna többet is az elmúlt 25 év alatt. Szlovák kollégája szerint a szektor túlságosan is függ az állam által nyújtott automatikus támogatástól (ott a cégek társasági adójuk 2 százalékát felajánlhatják civil szervezetek számára), vagyis nem elég önálló. A beszélgetés magyar résztvevője arra hívta fel a figyelmet, hogy 15 éve is pont ők beszélgettek volna ezekről a kérdésekről, vagyis hiányolta a közösségi alapítványi vezetők új generációját.
Tomas Krejci (b2), Irena Gadaj (b3), Lubica Lachka (j2), Scsaurszki Tamás (j1)
Siker, kritika és önkritika beszámolónk második részében is jön.
