A közösségi alapítványokért.

Mit adunk?

Mit érdemes tudnia a hazai civil szakembereknek a közösségi alapítványokról? (2009)

Az elmúlt három évben a hazai civil diskurzus – immár nem először – ismét rendszeresen napirendjére tűzi a közösségi alapítványokat. Elég csak a proHáló által 2006-ban és 2009-ben megrendezett konferenciákra, a Kárpátok Alapítvány szervezte 2008-as nemzetközi tapasztalatcserére, vagy a Magyar Adományozói Fórum „Adományozók - Egymás közt“ konferenciára utalnunk, hogy érzékelhessük azt a szerény, de manapság állandó figyelmet, amit egy hazánkban nem gyökeret vert szervezeti modell kap. Ez az írás azoknak a civil szakembereknek készült, akik szeretnének alapvető ismereteket szerezni a közösségi alapítványokról, de nem volt lehetőségük részt venni az előbb említett rendezvényeken.

Amerikai modell? (avagy a közösségi alapítványok rövid története)

Az első közösségi alapítványt az USA-beli Clevelandben alapították 1914-ben, amikor is számos, elkülönítetten alapított és nem működő jótékony célú pénzalapot egy szervezetben egyesítettek és modernizáltak. A bonyolult jogi és pénzügyi manőverek célja a sokszor már elhunyt alapítók akaratának érvényesítése és a pénz hasznos célokra való felhasználása volt. Nem sokkal ezután, 1921-ben, a kanadai Winnipegben alakították meg az első nem amerikai közösségi alapítványt. Az elkövetkező évtizedekben többszáz közösségi alapítvány jött létre az USA-ban és Kanadában, de majdnem 60 év telt el, amíg 1979-ben Észak-Írországban megalakult az első közösségi alapítvány az észak-amerikai kontinensen kívül. Az első kelet-európai közösségi alapítványt 1994-ben alapították a szlovákiai Besztercebányán; ma már több mint félszáz hasonló szervezet működik földrészünknek ezen a felén Lengyelországtól Bulgáriáig.

Az elmúlt húsz év számokban kifejezett fejlődése lenyűgöző: a WINGS-CF1 2008-as jelentése szerint a világ 51 országában 1 441 közösségi alapítvány működik. A jelentés külön kimeli, hogy az egyik legdinamikusabban fejlődő régió a délkelet-európai, ahol az elmúlt három évben Románia, Bulgária és a volt Jugoszlávia számos országában alakultak közösségi alapítványok. A Visegrádi országok fejlődése is számottevő, hiszen 2005 és 2008 között 32-ről 36-ra nőtt a közösségi alapítványok száma és minden országban további kezdeményezések vannak, tehát a számok növekedni fognak.

A jelentés másik érdekes megállapítása, hogy a közösségi alapítványok közel fele (46 %-a) működik az USA-n kívül. Ezek a szervezetek, megtartva az eredeti modell legfontosabb alapelveit, már saját országuk jellegzetességeit is magukon hordozzák. Ennek köszönhetően, manapság már a közösségi alapítványokról nem mint amerikai modellről, hanem az USA-ból eredő koncepcióról beszélhetünk, amelyet a helyi adottságokra építve ültetnek át a gyakorlatba az egyes közösségek.

Miről ismerhető fel egy közösségi alapítvány?

A jó közösségi alapítványokról azt szokták mondani, hogy tükrözi az általa szolgált közösséget. Ezzel – többek között – azt fejezik ki, hogy nincs két egyforma közösségi alapítvány, ahogy nincs két egyforma közösség sem. Ugyanakkor mára elfogadottá váltak azok a legfontosabb ismérvek, amelyek megkülönböztetik a közösségi alapítványokat más (közösségi) szervezetektől. A legfontosabbak:

A közösségi alapítvány olyan bejegyzett nonprofit szervezet, amely egy meghatározott földrajzi helyen (kerület, város, kistérség, megye stb.) élők egész közösségét szolgálja. Ezért a legtöbb közösségi alapítvány küldetése úgy fogalmaz, hogy az adott közösség életminőségét kívánja javítani.

Kuratóriumában az adott közösség minden fontosabb csoportja és szereplője képviselteti magát.
Jól tájékozott a közösség helyzetét, ügyeit, problémáit és a problémák lehetséges megoldásait illetően.
Független szervezet, azaz semmilyen más szervezetnek (önkormányzat, vállalat stb.) vagy egyénnek nincs rá meghatározó befolyása.
Tevékenysége alapvetően három funkcióban valósul meg: adománygyűjtés, adományosztás és a közösségfejlesztés.
Átlátható és elszámoltatható módon, az adott ország törvényeinek megfelelően működik. Különösen fontos, hogy a törvényi kötelezettségeken túl mindent megtegyen, hogy a közösség előtt elszámoltatható legyen.

Bizonyára minden nonprofit szakember számos olyan nonprofit szervezetet ismer, amelyekre a fenti ismérvek közül egy vagy több igaz, de általában csak azokat a szervezeteket hívják közösségi alapítványoknak, amelyek minden itt felsorolt ismérvnek megfelelnek (vagy aktívan törekszenek arra, hogy megfeleljenek).

Hogyan szolgál(hat)ját közösségüket a közösségi alapítványok?

Egy közösségi alapítvány felállítása és működtetése nem önmagában cél, csak akkor hasznos, ha hozzájárul a közösség fejlődéséhez, a közösség életminőségének javulásához. Éppen a sokszínűsége és a regionális különbségek miatt a közösségi alapítványok különbözőképpen szolgálják közösségüket, s ezért nehéz globális szinten, általánosságban beszélni hasznosságukról. Talán egy kicsit könnyebb, ha csak a régiónkban lévő országokat nézzük. Az idestova 15 éves régióbeli tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a közösségi alapítványok
-- növelték az állampolgári aktivitást: a helyi konkrét problémákat megoldó civil szervezeteknek, be nem jegyzett csoportoknak és más közösségi intézményeknek nyújtott rugalmas pénzügyi támogatással emberek ezreit motiválták a közösségüknek hasznos önkéntes munkára
-- fejlesztették az adományozást, filantrópiát, növelték a társadalmi felelősségvállalást helyi szinten az adományozni akaró magánszemélyeknek és vállalatoknak nyújtott magas szintű, egyénre szabott adományosztó programok tervezésével és megvalósításával
-- segítették az önkormányzat munkáját a közösséget érintő közös problémák feltárásában, az érdekelt felekkel közös megoldások kidolgozásban és megvalósításában vállalt aktív részvétellel
-- támogatták a helyi gazdaság- és közösségfejlesztő programokat országos és nemzetközi források megszerzésével
-- erősítették a társadalmi kohéziót, a helyi identitást a közösségükért tenni vágyó magánszemélyekkel és szervezetekkel közösen szervezett és megvalósított programokkal
-- bővítették a helyi közösség nemzetközi kapcsolatait a közösségi alapítványok globális mozgalmába való bekapcsolódással.

Mik az egyes funkciók jellegzetességei?

A közösségi alapítvány három alapvető funkciója az adomyánygyűjtés, támogatásosztás és a közösségfejlesztés. Ezeket a funkciókat számos szervezet végzi Magyarországon, az alábbiakban az egyes funkciók néhány jellegzetességét mutatjuk be:

Adománygyűjtés: A közösségi alapítvány működésének alfája és omegája a saját közösségen belül gyűjtött adományok. Ezeket elsősorban olyan intézményektől és magánszemélyektől gyűjti, akik rendszeresen, nagyobb összegekkel tudnák és szeretnék támogatni a közösséget, de valamilyen okból kifolyólag nem folytatnak saját támogatásosztó tevékenységet. Az adományozó meghatározhatja, hogy mennyiben kíván részt venni saját támogatása elosztásában: csak éves beszámolót kér, avagy éppen aktív szerepet akar vállalni a támogatottak kiválasztásában. Sok esetben az adományozó – a közösségi alapítványon belül - egy külön alapot hoz létre, amelyet ő nevez el s amelynek a működését külön írásos egyezmény szabályozza.
Az adománygyűjtés egy másik különlegessége, hogy a KA nem csak adományokra és működésére gyűjt, hanem alaptőkére is, hogybiztosítsa a közösségi programok támogatását a jövőben is, például a befektetett alaptőke hozamából. Az alaptőkére való gyűjtés jó pár évig kemény diónak tűnt Közép-Európában, de az idő bebizonytotta, hogy igenis vannak olyan adományozók, akik alaptőkére való adományozással szeretnék biztosítani, hogy a számukra fontos ügyeket a jövőben is támogatni tudja a közösségi alapítvány. (Ennek köszönhetően mára a legtöbb alapítvány rendelkezik alaptőkével, ennek nagysága igen változó, a pár millió forinttól terjedhet akár a többszáz millióig is.)

Európában, de különösen Közép-Európában jellemző, hogy a közöségi alapítványok a helyi önkormányzattól is támogatást kapnak valamint a közösségen kívüli forrásokat is bevonnak munkájukba. Ez mára elfogadottá lett, de minden közösségi alapítványtól elvárható, hogy elsősorban a közösségen belülről jövő támogatások megszerzésére összpontosítson és a külső források aránya ne érje el a bevételek 50 %-át.

Adományosztás: Az adományosztó programok az adott közösség igényeihez igazodnak és ezért nagyon széles spektrumot ölelhetnek fel. Közép-Európában a legjellemzőbbek a kulturális, oktatási, egészségügyi, ifjúsági, hagyományörző, környezetvédelmi, közösségfejlesztő és civil szektort fejlesztő programok. Az adományosztó programok egyik jellegzetessége, hogy a támogatott területek időről-időre változhatnak a közösség szükségleteinek, az adományozók preferenciáinak megfelelően. A másik jellegzetesség, hogy – a közösségi alapítvány kezdeti éveiben mindenképpen – kisösszegű, 200-300 ezer forintos adományokat osztanak és a legtöbb esetben feltétel, hogy jelentős mennyiségű önkéntes munkát vállaljon a támogatott - s ez az elsődleges eszköz az állampolgári aktivitás bátorítására. Természetesen a támogatottak többször is kaphatnak támogatást, ami szintén különlegességnek számít. A harmadik kuriózum, hogy a lehetséges támogatottak skálája nagyon széles: a civil szervezeteken túl egyének, be nem jegyzett kisközösségek és egyéb nem profit orientált intézmények (pl. óvodák, iskolák, múzeumok stb.) is szóba jöhetnek. Ez sokszor rengeteg munkát jelent a közösségi alapítványnak, hiszen tulajdonképpen segít a leendő támogatottnak elsajátítani a projekt-alapú gondolkodást – kezdve a megoldani kívánt probléma leírásától az elszámolás módjáig – viszont rengeteg embernek ad lehetőséget, hogy tegyen valamit szűkebb-tágabb közösségéért.

Közösségfejlesztés: A helyi közösségek fejlesztésére irányuló programok alapja az empowerment, azaz a felhatalmazás, a képessé tétel. Képessé a saját erősorrásainak, képességeinek és (cselekvési) lehetőségeinek felismerésére kell válnia egy közösségnek, valamint párbeszéd kezdeményezésére tagjai között. E felismerések és dialógusok során születik meg a felhatalmazás.
A közösségi alapítvány ezen a téren kifejtett egyik legjellegzetesebb tevékenysége a három szektor és a közösség egyéb fontos csoportjai közötti kapcsolatépítés és kommunikáció kezdeményezése és támogatása - ezen belül is külön hangsúlyt kap az adományozók és adományozottak közötti személyes kapcsolatok építése, egymás kölcsönös megismerése és az egymástól való tanulás facilitálása. A közösségi alapítvány szintén fontos szerepet játszik, a közösség egészét érintő ügyek, problémák feltárásában, nyilvánosságra hozatalában és problémák megoldására irányuló erőfeszítések támogatásában.

Melyek a közösségi alapítványok különlegességei?

A közösségi alapítványokról számos érdekességet el lehet mondani. Jelen írásban néhány olyan dolgot emelünk ki, amelyeknek minden közösségi alapítvány indulásánál különösen fontos szerepe van (de később működése során sem téveszthető szem elől).

Függetlenség és középponti szerepvállalás a közösségben

A közösségi alapítvány küldetéséből és komplex tevékenységéből következően a közösségben középponti szerepre törekszik és sikeres munkájához elengedhetetlen, hogy a közösség minden fontosabb csoportjával a lehető legjobb kapcsolatot tartsa fönn, de tőlük független legyen. A közösségi alapítványnak el kell érnie, hogy mindhárom szektortól „megfelelő“ távolságot tudjon tartani. Ehhez a függetlenség biztosításán túl azért is szükség van, hogy a kezdetektől fogva mind a három szektor egyformán magáénak érezze és támogassa. A visegrádi országokban megfigyelt jelenség, hogy a közösségi alapítványok alapítását elsősorban a civil szervezetek kezdeményezték: ennek következtében a közösségi alapítványoknak kitűnő kapcsolataik voltak a civilekkel, de sokkal nehezebb volt kapcsolatokat kialakítaniuk és támogatókat szerezniük az üzleti szektorban (és a vagyonosabb magánszemélyek között).

Versengés helyett együttműködés

A megfelelő pozíció elfoglalásához a közösségben – a jó stratégián túl – a közösségi alapítványnak a mindennapi tevékenységével is azt kell demonstrálnia, hogy minden közösségi aktor társa (és nem versenytársa) akar lenni. Be kell bizonyítania, hogy a közösség fontos szereplőinek partnere kíván lenni a közösségi ügyek megoldásában, annak ellenére, hogy maga is forrásokat, kapcsolatokat gyűjt saját megerősödése érdekében. Mivel a közösségi alapítvány elsősorban mások munkáját segíti, támogatja és nem a saját programjait hajtja végre, ki kell fejeznie, hogy nem kívánja mások munkáját vagy forrásait „elvenni“, irányadó feladata az, hogy központi helyzetét és jó kapcsolatait kihasználva felhívja a közösség égető, sürgető problémáira a figyelmet és azok megoldását segítse. Előfordulhat, hogy az önkormányzat érezheti magát versenyhelyzetben, és a közösségi alapítványnak azt kell bebizonyítania, hogy számos ügyet könnyebb az önkormányzattól független, hiteles szervezet égisze alatt, további források és önkéntes munka bevonásával megoldani. Vagy éppen a helyi civil szervezetek tekinthetnek úgy a közösségi alapítványra, mint a véges erőforrásokért folyó versengés újabb résztvevőjére. Csak jól átgondolt és következetesen megvalósított támogatásszerzési politikával lehet azt elérni, hogy a közöségi alapítványra mint új, más szereplők számára jobbára elérhetetlen forrásokat mobilizáló szervezetre tekintsenek. A helyi civil szektorral való kapcsolattartásban és együttműködésben fontos szerepet játszhatnak például a jól működő helyi civil kerekasztalok is.

Egyensúlyozás a három funkció között

A közösségi alapítványok nemzetközi elterjedésének egyik oka, hogy nagy fokú szabadságot ad a szervezetnek, hogy miképp ülteti át a gyakorlatba a modell alapelveit. Ez igaz az adománygyűjtés-adományosztás-közösségfejlesztés közötti arány kialakítására is. E három funkciónak egyidejűleg kell jelen lennie, de a helyi igényektől, adottságoktól és lehetőségektől függően kialakított arányban. A működés során mindig lesznek olyan időszakok, amikor az egyik funkció „erősödhet“, de figyelni kell arra, hogy ez ne másik funkció kárára történjen. Könnyen belátható, hogy amennyiben az egyik funkciót teljesen „elhanyagolja“ a szervezet, akkor hosszabb távon a másik kettő is sérülhet.

Mit érdemes figyelembe venni egy magyarországi közösségi alapítvány szervezésénél?

Természetesen elsősorban azt, hogy az adott közösségben mire építhető a közösségi alapítvány: Kik azok a személyek, akik aktívan részt vennének a közösségi alapítvány munkájában? Milyen a szektorok közötti együttműködés? Melyek azok az ügyek, amelyek megoldásához a közösségi alapítvány tevékenysége hozzájárulhat? Mekkorák azok a közösségen belüli erőforrások, amikre a közösségi alapítvány (hosszú távon is) számíthat? Vannak-e olyan közösségek, civil szervezetek, intézmények, amelyek munkáját támogathatná a közösségi alapítvány? Megannyi kérdés, amelyek megválaszolása aprólékos gyűjtőmunkát, rengeteg szervezést, számtalan beszélgetést igényel. Ezen és az induláshoz szükséges egyéb ismeretek megszerzésének számos módja lehetséges. Valószínűsíthető, hogy minden közösség más és más adottságokkal és kihívásokkal találja magát szembe, amikor arról gondolkodik, hogy miképp kezdjen bele egy közösségi alapítvány szervezésébe.

További két, általánosabb gondolattal szeretnénk hozzájárulni a tervezéshez:

Magyarországon jelenleg nincs a közösségi alapítványok fejlődését kimondottan célul tűző támogató szervezet. A visegrádi országok mindegyikében volt egy ún. „támogató szervezet“ (angolul supporting organisation), amely külön programot indított a közösségi alapítványok létrehozására és fejlődésük támogatására. A támogató szervezetek előadásokat és beszélgetéseket szerveztek a közösségi alapítványok létrehozását tervező közösségekben, közös képzéseket és egyéni konzultációkat biztosítottak a megalakuló alapítványoknak, kiadványokat fordítottak és írtak a közösségi alapítványokról, tanulmányutakat szerveztek, lehetővé tették a felálló közösségi alapítványok közötti tapasztalatcserét, országszerte népszerűsítették a közösségi alapítványokat és persze anyagi támogatást is nyújtottak. A támogató szervezetek kitűnő szakmai munkája és morális támogatása kulcsfontosságú volt a közösségi alapítványok sikeres indulásában és kezdeti fejlődésükben. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen típusú támogatásokra az induló magyar közösségi alapítványoknak is szükségük lenne és érdemes lenne elgondolkodni azon, akár minden érdeklődő szakember bevonásával közösen, hogy miképp lehetne ezeket biztosítani.

A közösségi alapítvány egyik jellemzője, hogy a szervezés folyamán és a megalapítását követő első években rengeteg önkéntes munkát követel a szervezőktől és a kuratórium tagjaitól. Éppen a támogató szervezet és a közösségi alapítványok indulását célzottan támogató források hiánya miatt valószínűsíthetően nehéz lesz finanszírozót találni a kezdeti lépésekre (a szervezést, az első adományozók felkutatását, az első adományosztó programok megvalósítását stb.). Ha az indulás sikeres is, s a közösség és a nyilvánosság értő és fogékony a közösségi alapítvány üzenetére, ha sikerül megfelelő kuratóriumot megnyerni az ügynek, ha a szervezők jól startolnak az adománygyűjtés-adományosztás-közösségfejlesztés hármas tevékenységével, a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-két évnek el kell telnie, amíg a közösségi alapítvány elég forrást tud összegyűjteni mindennapi működésének finanszírozására, amiből például fizetett munkatársat tud alkalmazni. (Megjegyezzük, hogy a visegrádi országokban működő közösségi alapítványok eddigi története azt mutatja, hogy 5-8 év kemény munka és viszonylag töretlen fejlődés kell ahhoz, hogy a szervezet gyökeret eresszen és elfogadottá válljon a közösségben és fel tudja mutatni a hosszú távú fenntarthatósághoz elengedhetetlen komolyabb eredményeket. Éppen ezért sokan úgy tartják, hogy „a közösségi alapítványt a következő generációknak hozzák létre“.) Ez nagy fokú kitartást, elkötelezettséget, sok önkéntes munkát és reális tervezést kíván a közösségi alapítvány munkájában résztvevőktől.

Befejezés … folytatás?

Mi hiszünk abban, hogy a közösségi alapítványok társdalmilag hasznos munkát tudnának végezni a mai Magyarországon. Reméljük, hogy jelen írásunkkal újabb inspirációt adunk e szervezeti modell iránt érdeklődőknek tudásuk elmélyítéséhez és ahhoz, hogy saját környezetükben próbáljanak elképzelni egy működő közösségi alapítványt. Talán az sem elképzelhetetlen, hogy hamarosan a proHálón belül mások is követni fogják az Életfa Környezetvédő Szövetséget, amely sokat tett a közösségi alapítványi modell hazai megismertetéséért, és az elmúlt években komoly szervezőmunkát folytat, hogy Egerben létrehozza az első közösségi alapítványt Magyarországon. Budapesten a Ferencvárosban is elindult egy kezdeményezés, mely körüljárja a 9. kerületi közösségi alapítvány megvalósíthatóságának lehetőségét. Székelyudvarhelyen 2007 óta működik a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány. Honlapjukon (www.szka.org) magyar nyelven tájékozódhat minden közösségi alapítványok iránt érdeklődő az elindulásról, a megfogalmazott küldetésükről és a közzösségi alapítvány jelenlegi programjairól.

Benedek Gabriella – Kovács Edit – Scsaurszki Tamás

<< Vissza

KÖZÖSALAPON

Elérhetőségeink:
1053 Budapest, Szép utca 3.
kozosalapon@kozosalapon.hu
0670-398-4517
facebook.com/kozosalapon

A KözösALAPON program a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány programja. Alapítványunk részt vesz a MagNet Bank segítő bankkártya programjában. Bankszámlaszámunk: 16200106-11617026